A kastély a 19. században érte el mai alaprajzát a Prónay család jóvoltából és ahogy az a magyar kastélyok sorsát általában jellemzi, a háborúk és államosítások jóvoltából a 20. század közepére szinte csak a falak álltak, a valaha volt szépséget már csak erős képzelőerővel lehetett látni.

A kastély mindenféle funkcióval rendelkezett ezekben az időkben, volt szükséglakás, orvosi rendelő, bányászklubnak helyet adó tér, szövőgyár, melynek gépeit különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül fúrták bele a Kiskastélyban található és épen maradt terrazzóba. Eredeti bútorzatuk teljes  és egészében elpusztult, a ma látható belsőépítészet már az új tulajdonosok restauráló igényeinek eredménye, mely annyira stílusos és szép, hogy akár azt is gondolhatnánk, minden olyan, mint ahogy régen volt.

A hatalmas parkban, mely tényleg olyan nagy, hogy apróbb kirándulásoknak is teret ad, a Nagykastély, Kiskastély, a majorsági épület és az őrbódé alkotják a régi épületegyüttest. Négy lakosztálya kastélyépületekben, az új részekben, a Vendégházban  és az új szállodában pedig összesen huszonnégy szoba várja a vendégeket.