Dr. Molnár Gyula szegedi biológus néhány hete ünnepelte hetvenötödik születésnapját. A szegedi egyetem docense egyetemi doktori fokozatát 1983-ban szerezte meg „Summa cum laude” minősítéssel, ökológia, állatrendszertan és ornitológia tudományokban.

Körös-Maros Nemzeti Park alapító tagja biológusként európai konferenciákat szervez, természetvédelmi témájú könyveket ír, és az ország egyik legnépszerűbb, a nagyvilágban is elismert dixieland zenekarában – melynek alapító-névadója -, a Molnár Dixieland Bandben örömzenél. A nemzetközi hírű szakember portálunk megkeresésére mesélt madarakról, fotózásról, szemléletformálásról és fél évszázad hazai természetvédelmi erőfeszítéseiről.

Gyurgyalag – Fotó: dr. Molnár Gyula

A szegedi docens tizenévesen rajongott a természetfotózásért, saját készítésű sátrából igyekezett lencsevégre kapni az Alföldön fészkelő madarakat. A nyolcvanas években természetfotós klubot vezetett Szegeden, ahol neves fotósok közreműködésével diavetítéses előadásokat tartottak. Innen „nőtt ki” Máté Bence, Daróczi Csaba, Vadász Sándor és mások, akik világviszonylatban is ismert nevek lettek a természetfotózásban. 1989-ben a fotósklub adta az alapját a naturArt szervezetnek, mely napjainkban már Magyar Természetfotósok Szövetsége néven bejegyzett szervezetként működik.

5 FOTÓ MEGTEKINTÉSE

Természetfotós, biológus és zenész. Helyes így a sorrend? 

Talán inkább véletlenszerű. Egy dolog azonban mindháromra igaz, gyerekkoromig nyúlnak vissza gyökereik. Tíz éves koromban a szegedi Madách Imre Általános Iskolában kedves osztályfőnököm oltotta belém a madarak szeretetét, ugyanitt lelkiismeretes énektanárom a szüleimet kapacitálta, hogy írassanak be a zeneiskolába. A fényképezés szeretete családi indíttatású volt. Apám vett egy Altissa márkájú egyszerű gépet, ezzel még madarakat nem lehetett fotózni, de később fokozatosan szert tettem szülői segítséggel a megfelelő felszerelésekre.

Milyen nehézségei vannak a madárfotózásnak?

A madárfotózás egy szakadatlan ismerkedés a különböző fajok szokásaival, mert az eredményes munkához ismerni kell az adott faj etológiáját. Sok-sok eset után jöttem rá, hogy az emberekhez hasonlóan az egyes madaraknak is van személyisége, egyénisége. Fotóalanyaink között akadnak félénkek, szelídek, haragosak, riadozók. Az intelligenciájuk is különböző, némelyek tanulékonyabbak más példányoknál.

Darvak – Fotó: dr. Molnár Gyula

Mi a legnagyobb kihívás Önnek egy madár fotózásakor?

Régebben, amíg sok madár volt, a fészeknél fotóztuk le őket, de nagyon vigyáztunk, kárt ne okozzunk. Mostanában az etikus fotózás megköveteli, hogy ne a fészeknél, hanem a táplálkozóhelyen, ivó- vagy pihenőhelyen igyekezzünk megörökíteni a madarakat. Így nem zavarjuk őket a szaporodásukban, sajnos több faj egyedszáma ennek ellenére is folyamatosan csökken. Az újfajta fotózási mód sokkal több időt von el, hosszú megfigyeléseket követel az embertől a helyszínen, és távolabbi utazásokat jelent.

Fiatal kormoránok – Fotó: dr. Molnár Gyula

Dr. Molnár Gyula biológiai kutatásaihoz fűződik nyolc dél-alföldi terület védetté nyilvánításának javaslata, melyek később nemzeti parkjaink részeivé váltak. Részt vett a Körös-Maros Nemzeti Park megalakításában, páratlan természetvédelmi tevékenységéért a Környezetünkért (nagy) miniszteri kitüntetésben részesült, majd 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét is megkapta.

A Földön sok millió éves fejlődéssel létrejött Életet, a Természeti környezetünket nincs jogunk a néhány ezer éves Homo sapiens-nek pár száz év alatt tönkretenni! A Természet megmaradt darabkáit éppen a Homo sapiens-től kell megvédenünk az utókornak.

– hangsúlyozza dr. Molnár Gyula.

Hogyan vált ízig-vérig természetvédő, küldetéses emberré? 

Kedvenc helyeimre, a Fehértóra és a Tisza menti erdőkbe kijárva azt érzékeltem, hogy az emberek negatív tevékenysége kedvenc madaraim, erdőim, nádasaim csökkenését, pusztulását okozza. Így váltam igazi természetvédővé, aki a maga eszközeivel megpróbálja megakadályozni ezeket a káros folyamatokat.

Az emberiség túlszaporodásával és a természet drasztikus átalakításával önmaga ellen fordul. Ez egy társadalmi evolúciós folyamat, amely szerintem rossz irányba halad, mivel nem tudunk lemondani a profitorientált társadalmi berendezkedésről. Láthatólag ez rövid időn belül nem is fog megtörténni, a kérdés csak az, van-e a természetnek annyi ideje, hogy kivárja, míg az emberiség rádöbben a rossz irányra.

Hogyan tudja a hazai természetvédelem ismert alakjaként az emberek szemléletét formálni?

A filozófiám: megismertetni – megszerettetni – megvédeni! Csak azt tudjuk a társadalommal elfogadtatni, amit az iskolai nevelésben, a kiállításainkon, előadásokon sikerül megismertetnünk az emberekkel. Igyekszem a természetből sugárzó szépség bemutatásával megszerettetni csodálatos élővilágunkat az emberekkel, hiszen ezek megértése feltétlen szükséges ahhoz, hogy a társadalom el is fogadja a védelem jogosságának tényét.

4 FOTÓ MEGTEKINTÉSE

Januárban megjelent könyvének mi az üzenete a természetszerető olvasók számára?

Az átlagember sem követheti már el büntetlenül azokat a könyvben felsorolt eseteket, melyek az élővilág pusztításával járnak. A törvény egyértelműen fogalmaz és szerencsére a bíróságok is kezdik komolyan venni a kiszabható bírságokat. Ma már nem lehet fecske fészkeket leverni, mivel a fecskék visszatérnek otthonukba, és a fészkek az ő élőhelyeiknek számítanak. Egy fecske természetvédelmi értéke 50 ezer forint, ami egy pár esetében összeadódik, már százezer, ez pedig eléri a bűncselekmény határát, börtönnel is büntethető.

Levelibéka – Fotó: dr. Molnár Gyula

Alföldi pusztákon fotóz, tanít az egyetemen, könyveket ír és saját alapítású együttesében zenél. Hogyan tudja mindezt összeegyeztetni családi életével?

A Molnár Dixieland Band örömzenélése a szegedi Városháza udvarán

Számtalan díja és elismerése közül melyik a legkedvesebb?

Talán a Pro Natura díj. Azért tölt el büszkeséggel, mert szakemberek javasolták, ugyanúgy, ahogy a Juhász Gyula díjat a zenészek szakszervezete, és az eMeRTON díjamat a Magyar Rádió munkatársai. A szakma elismerése esik mindig a legjobban, mert azt mutatja, hogy a szakmabeliek is elismerik a tevékenységemet.

Zenekarát, a Molnár Dixieland Band-et 1964-ben alapította, több mint fél évszázada lelkesen vezeti. Mit jelent Önnek a muzsika?

A dixieland örömzene! Az improvizálást nem lehet tanulni, erre születni kell, ezért a zenész-kollégákat is úgy kell összeválogatni, hogy ehhez értsenek. Ha mindenki ismeri a stílusjegyeket, azonos felfogásban játszanak, akkor kialakul egy közös játékmód, amelyre öröm improvizálni. A dixieland egy különösen életvidám műfaj, én ezért is szeretem, mert az örömöt is az okozza, hogy az improvizációval adott keretek közt is felszabadultabbnak, szabadabbnak érzem magam.

További termékeny alkotóéveket és jó egészséget kívánunk a hetvenöt éves dr. Molnár Gyulának, aki igazán sokszínű életművével példát mutat a jövő fiatal magyar tudósainak, tehetségeinek!

Kiemelt kép: dr. Molnár Gyula

Forrás: sokszinuvidek.24.hu