November 1-én az Aggteleki Cseppkőbarlangban rögzített lemezzel és filmmel jelentkezett a Törzs. A budapesti posztrock zenekar Tükör című harmadik lemezét teljes egészében az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozó Baradla-barlangban rögzítette élőben. A lemezfelvételt öt kamerával rögzítették, most debütál a 42 perces koncertfilm.

A Törzs idén tavasszal kísérletbe fogott: az ország egyik leghíresebb nemzeti parkjába, az UNESCO-világörökséghez tartozó Aggteleki-karszt cseppkőbarlangjaiba kértek bebocsátást, hogy a barlangrendszer különleges akusztikáját kihasználva teremtsenek elmélyült, önreflexív hangulatot. A dalokra egyszerre jellemzőek az élesen csilingelő, tiszta hangzások, a nagy terek és mélységek, valamint a hullámzó visszhangok.

Ahogyan a háromtagú zenekar neve, úgy az új lemez címe is számos szerteágazó dolgot idéz fel egyszerre. Az egyik ilyen maguknak a hangszereknek hangjainak a visszaverődése a barlangterem óriási felületeiről. De ugyanígy invitál arra is, hogy magunkban gondolkodjunk arról, hogyan látjuk magunkat egymáson keresztül, hogyan futnak egymással párhuzamosan és keresztben életünk útjai, és hogy az ezekhez kapcsolódó képek hogyan módosulnak és torzulnak aszerint, hogy ki és hogyan érzékeli őket.

Ezekhez a tág gondolatokhoz nyújt instrumentális háttérzenét az album, hogy minden hallgató megélhesse a saját élményeit az útkeresés során. A Törzsnek épp ez a folyamatos növekedés és újradefiniálás a hitvallása, hogy hűek legyenek önmagukhoz az adott pillanatban, és ezt a lehető legőszintébben adják át a hallgatóknak.

Az album első videoklipje az amerikai Heavy Blog Is Heavy-n debütált. A magazin szerint „őrületes szintű professzionalizmus rejlik a videó készítése mögött, mind hang- és képminőségben, mind a történetvezetésben, a barlangon belül és kívül is. A második feltűnő dolog a visszhang. Tisztán kivehető, ahogy a gitárok visszaverődnek a kőfalakról, és megsokasodva térnek vissza a füledbe. Egyáltalán nem hasonlít semmi olyan delayre vagy visszhangra, amit eddig hallottam: hangosabb, de élesebb is, és igazán érdekes színt ad az eredeti gitárhangnak, amikor összetalálkoznak.”

 Az album producere Ligeti Gyuri volt, a filmet pedig Szombath Máté vezetésével a Cineast csapat készítette.